Keressünk olyan fazekat, amelyben kényelmesen elfér a tyúk. Öntsük fel vízzel, hogy jól ellepje. Ekkor csak egy jó evőkanál sót tegyünk bele. Látni fogjuk: a tyúk belsejébe érdemes ökölnyi követ tenni, akkor kevésbé úszkál. Ennek főleg akkor vesszük majd hasznát, ha a lé végre felforrt és elkezdjük leszedni róla a habot.

Ha ezzel kész vagyunk, beletehetünk a levesbe egy fűszertojást négy levél babérral, 6 gerezd fokhagymával és nyolc szem fekete borssal. Pottyintsunk mellé egy fej hagymát, egy egész zellergumót és egy jókora petrezselyem gyökeret. Mehetnek a belsőségek is: szív, zúza, máj. Forraljuk fel az egészet. Ezután rendezkedjünk be arra, hogy az elkövetkezendő négy-hat-nyolc órában fedél alatt szépen lassan fődögél a tyúk – korától és sportolói pályafutásától függően. A cél a 90 fok. A rotyogás zavarossá teszi a levest. Aki eléggé körültekintően bugyolálja be fenti a fazekat, két mécsest állíthat alá – nagyjából ennyi hőre van szükség.

Akkor kész a leves, amikor a tyúk már láthatóan ellazult.

Ha előbb van szükségünk rá – például mert nyakunkon az ebédidő –, akár két óra főzés után is nyugodtan kimerhetünk a léből annyit, amennyit enni szeretnénk. Külön edényben főzzünk bele répát, karalábét és már tálalhatjuk is.

A tyúkon pótolhatjuk a folyadékveszteséget.

A tyúkleves gyorsabb változata galambból készül.