Tisztázzuk. A velő a disznó agya. Sokkal többre képes, mint gondoljuk. A sertés egy tiszta és engedelmes állat, ha úgy nevelik. A testhez viszonyított arányaiban mégis kicsi az agy, árában alacsony. És szinte tiszta zsír. Ezért nagyobb rá a kereslet, mint a kínálat. Régebben a pacallal is így volt, szerencsére a legtöbb országban hulladéknak számít, ezért állateledel áron exportálják.

Velőhöz akkor jutsz, ha friss a szőkítésed, ki van dobva a melled és veszel darált húst abból a vájdlingból, ami a hűtőpultban van elhelyezve. Férfiak onnan ismerik meg a meleg henteseket, hogy dallamosan beszélnek. Némi célzás a velőre és a velősségre ad esélyt. Előre meg kell alkudni: egy jó kis pacalt főznék, velő is való bele. Úgy-e? Ha azt mondja erre a hentes, nincsen velő, érdemes odébb állni. Ha a velővel kezdjük az alkut, nemet mond. Az alku részét képező pacalt aztán vagy megfőzöd, vagy elteszed oda, ahová az erotikus célzásokat.

Ha végre hozzájutottál a velőhöz, párolj alá ugyanannyi hagymát, mint a súlya. Keverd egy késhegynyi paprikával és csipetnyi sóval, tedd bele a velőt, párold fedő alatt. Húsz perc elég. Tálalásig tartsd jó melegen, fedő alatt, közvetlen tálalás előtt vedd ki belőle a lehűtendő felesleget. Személyenként fél levesestányérnyi velő elég. Üss rá fejenként egy tojást, nagyon kicsi lángon éppen addig keverd, amíg már nem folyós, csak jó szaftos.

Tálald színesen.