Az éhség az emésztés alapja. Az éhes embernek csorog a nyála. A nyál enzimjei kezdik el lebontani a szénhidrátokat. A nyál segít a rágásnak az ételt lenyelhető falatokká alakítani.
Az éhség, a nyálelválasztás és a rágás együtt segítik a gyomor savtermelését. A bőséges gyomorsav fertőtleníti az ételt és a savas közegben enzimjei elkezdik lebontani a fehérjéket. A jól megrágott, savval és enzimekkel átgyúrt falatokon már könnyen elvégzi a vékonybél az utolsó munkafázist. További emésztőenzimek és mikroorganizmusok segítségével elemi cukrokra bontja a szénhidrátokat, aminosavakra a fehérjéket, az epe segítségével pedig elemi zsírsavakká alakítja a zsírokat.
Az éhség a legjobb szakács. Kívánatossá tesz olyan ételeket is, amelyekre szervezetünknek szüksége van, ám – kulturális, szokásbéli okokból vagy egyszerűen a beszűkült táplálkozás miatt – amúgy elutasítjuk őket.
Aki nem éhes, nyálát folyadékkal, a rágást nyammogással helyettesíti. Ha erre már kiskorában rászokik és például tejjel nyakon öntött gabonapelyhet nyeldekel, akkor számolnia kell azzal, hogy előbb-utóbb elfertőződik, mert elegendő sav nélkül a gyomor képtelen fertőtleníteni, a vékonybél pedig túlterhelődik, s olyan mikroorganizmusuk szaporodnak el benne, amelyek számunkra kedvezőtlenül bontják a táplálékot, melléktermékként mérgeket produkálva.
A folyamat következményeként a bél hájsejtjei megritkulnak, fellazulnak, áteresztővé válnak, s allergiás reakciókat kiváltó fehérjedarabok jutnak a vérkeringésbe olyan mérgek kíséretében, amelyeknek már a vér-agy gát sem tudja útját állni.
A következmény: gyulladások és viselkedészavarok.
Az éhség egészség!